Szűz Mária mennybevétele – Nagyboldogasszony
Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki! /Lk 1,45/
A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút. A zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta” (LG, 58).
Templomunkban 18.30-kor szentmisén ünneplünk.
Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.
“Szűz Mária, Jézus anyja, Istenanya. Jézusra való tekintettel Isten megóvta őt a bűntől, és élete végén testestül-lelkestül a mennybe vitte. Az egyház ősi hitét 1950-ben tette XII. Pius pápa kötelező hittétellé. Mária, égi édesanyánk, Jézus közeléből segít életünk küzdelmeiben.”
(…)
“Azt a hitigazságot, dogmát ünnepli ma az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz Mária halála után nem úgy halt meg, mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a mindenség királynéjává tette. A rózsafüzér titkai közül a dicsőséges ezen két titkát ünnepli az Egyház: ki téged Szent Szűz a mennybe fölvett; s a másik: Ki téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.
(…)
A Nagyboldogasszony hittitkának jobb megértéséhez adja kezünkbe az Egyház a mai napon azon evangéliumi szakaszt, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól. Erzsébet így köszönti Máriát: “Hogyan lehet, hogy uramnak anyja látogat el hozzám?” Ehhez hasonló felkiáltás már hangzott el az Ószövetségben. Akkor, amikor Dávid Jeruzsálembe akarta vitetni a frigyládát, mely a szövetség tábláit tartalmazta, s egy zsidó számára az Isten jelenlétének mindennél elevenebb jelképe volt. Mielőtt a frigyláda Dávid Jeruzsálembe vitette volna, megrendült e titok előtt, s így szólt: “Hogyan jöhet hozzám az Úr ládája?” Íme, ezen ószövetségi előkép alapján az egyházatyák már a kereszténység első századaiban Máriát az Úr frigyládájának nevezték. Mária az Isten jelenlétének frigyládája, a szíve alatt megtestesült Ige által.
(…)
De ahogyan az ószövetségi frigyláda is csak hordozója volt a benne lévő szövetségi tábláknak, úgy Mária is hordozója az Isten Fiának. Nem az ő érdeme az, hogy ez így történt, hanem egyedül Isten kegyemének köszönheti mindezt. De ez nem kisebbíti Mária érdemeit sem, mert ahogyan megénekelte a Magnificatban Mária: “Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” Valóban boldog vagy Mária, ó áldott frigyládája az Úrnak! Mert meghallottad az Isten szavát és hittél is annak. Nemcsak anyja voltál Jézus Krisztusnak, hanem tanítványa is – mégpedig a leghűségesebb tanítványa.
De nem csak Mária teste volt ilyen magasztos – amely hordozta az örök Igét, s amely ezért testestől-lelkestől fölvétetett a mennybe -, mert a mi testünk sem alábbvalóbb. Mi is egyfajta frigyládái vagyunk az Úr jelenlétének. Azért, mert minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Amikor a szentáldozásban magát az Úr Krisztust vesszük magunkhoz, mi is az örök Ige hordozóivá leszünk. Azért is vagyunk az Úr frigyládái, mert minden megkeresztelt, megbérmált ember a Szentlélek temploma, ahogy Szent Pál apostol mondja. Láthatjátok tehát, hogy az egész szentháromságos Isten jelen van testünkben: az Atya megteremti testünket, a Fiú lakást vesz benne a szentáldozásban, a Szentlélek pedig templomot.”
Forrás: MKPK és Magyar Kurír