Véget ért a 2025-ös plébániai napközis tábor

VI. TENT (2025)

Azon szülők, akiknek gyermekük az általános iskola második és ötödik osztálya közötti életkorban van, az elmúlt hetekben sokat hallhattak egy bizonyos Kaktuszvölgy nevű faluról. Minthogy eme településről ezidáig kevés szakirodalom jelent meg, s ebből kifolyólag az átlagember is roppant keveset tud róla, ezért jónak láttam, hogy egy rövid összefoglalóval eloszlassam a községet övező homályt.

Kaktuszvölgy, mint az ország többi települése, félúton helyezkedik el ég és föld között. Megközelítése roppant körülményes, a községnek nevet adó völgybe vezető út az év nagy részében járhatatlan, 2025-ben csupán július 1-től 5-ig volt lehetőség felvenni a kapcsolatot a helyiekkel. Klímája sivatagi, a település a vizet kutakból szerzi, a meleg ellen párakapukkal védekezik. A nagy hőségre és az erős napsugárzásra való tekintettel a kaktuszvölgyi viseletet a cowboykalapok és a kendők jellemzik. Az átutazókat, illetve a nem állandó lakcímmel rendelkező lakosokat a helyiek az említett felszerelés, valamint naptej nélkül nem engedik a napra. A falu élelmezéséért a Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola menzája felelős az év azon részében, amikor a külvilággal való kapcsolat felvétele lehetséges, egyébként magára főz a település – jellemzően pörköltet -, mint ahogy az július 5-én is történt.

A községben állandó lakcímmel csupán 27 fő (segítő) rendelkezik, de a falu díszpolgárának tekintik még a Kaktuszvölgyi Seriffképző Akadémiára érkezett 55 sülysápi kiskorút, a lengyel Dorota nővért, illetve Little Joe-t. A helyiek mottója „És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1Jn 5,3-4) A település kulturális életét is ez a keresztény világnézet hatja át: reggeli imával indítják a napot, kiscsoportokban a hit kérdéseiről folytatnak diskurzust, szeretettel fordulnak egymáshoz és az idegenekhez egyaránt, mindenkinek rendelkezésére állnak, aki segítségre szorul. Eme helyszínen eltöltött néhány nap alatt megvitatták az önmagukba vetett hitet, a társaik és családjukba vetett bizalmat, s természetesen az Istenbe vetett hit sem maradhatott ki. A kaktuszvölgyiek sokat játszanak, kedvenc játékaik közé tartozik – a teljesség igénye nélkül – az „alszik a város”, a „puff”, a „szeretlek”, valamint a „nindzsás.” A falubeliek művészetek és sport iránti érdeklődése is messze földön híres, ezeknek szentelt délutánokon szoktak elmélyülni a zene, a pantomim, a kézművesség, a judo, a röplabda, a labdarúgás, illetve az íjászat szépségeiben – csak hogy néhány példát említsek. Az éneklés (akár lengyelül is) és a tánc a mindennapok szerves részét képezi, a község himnusza nagy népszerűségnek örvend, a település saját táncait pedig napjában többször is eljárják a helyiek. Az akadályverseny is „kaktuszvölgyikumnak” tekinthető, a vízipisztoly-forgatás, a „szörppong” és az aranymosás mind kedvelt állomásai eme helyi nevezetességnek.

Az öt napos helyszíni vizsgálataim alatt szerzett anyagból sajnos részletesebb leírást nem tudok nyújtani a településről, a további kutatás elengedhetetlen egy Kaktuszvölggyel foglalkozó tanulmány elkészítéséhez. A 2026-os expedíció kutatócsoportjának nagy szüksége lenne második osztályt elvégzett, de hatodik osztályt még el nem kezdett lelkes résztvevők segítségére, így ha a kedves olvasó ismer ebbe a korcsoportba tartozó személyt, akkor kérjük, buzdítsa a jövőre megrendezésre kerülő Tápiósülyi Egyházközségi Napközis Táborban való részvételre.

S végezetül összegyűjtöttünk néhány aranyköpést, szösszenetet, amely a falu postaládájába érkezett. Egy szépen csengő sor így hangzik: “Anya, a palacsinta szuper finom volt!”, de volt olyan is, aki arról számolt be, hogy ,,Itthon a táboros dalt énekli egyfolytában.” vagy, hogy a legjobb élmények közé tartozott “Amikor a lengyel nővér lengyelül tanított éneket. – Amikor Laci bácsi is ott volt első nap és megölelgetett.” Egy másik irományból pedig az derül ki, hogy “Aranyköpés nem volt… de még olyan sem volt, hogy reggel időben valahová el tudjunk indulni, mert mindig komótosan készül el, de most mindig kész volt, sőt sprintelve ment a parkolótól a plébániáig, hogy el ne késsen (pedig még csak 8.30 volt. 😀 )”

A tábor a Váci Egyházmegye és a Tápiósülyi Kisboldogasszony Plébánia támogatásával valósult meg. Mindezek mellett hálásak vagyunk minden felajánlásért és támogatásért, amit a tábor előtt és alatt kaptunk.

A táborban készült képek itt találhatók.

Szűcsi Márton