Úrnapja

“Óh igaz Kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól,
te táplálj és te palástolj
s add hogy a feltámadáskor
   üdvnek látói legyünk.
Te, ki mindent bírsz és értesz,
s e földön táplálsz és éltetsz,
tedd, hogy szent népeddel, ékes
asztalodnál majd az édes
   örökségben résztvegyünk!”

Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep.

A nagycsütörtöki ünneplés a nagyhét hangulata miatt nem tudja az öröm hangulatát kellőképen kifejezni. Ennek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja. Az ünnepi szentmise után körmenettel folytatódik a liturgia.

AQUINÓI SZENT TAMÁS ÚRNAPI ÉNEKE /Fordította: Babits Mihály/

Dicsérd, Sión, a Megváltót,
dicsérd a vezért, a pásztort,
   zengj himnuszt, zengj éneket!
Ahogy bírod, akként merjed:
nagyobb Ő mint a dicséret,
   méltón nem dicsérheted.

S a dicséret külön tárgya
ma hogy a Kenyeret áldja,
   mely éltet és eleven,
s hogy végvacsoráján kapta
a Tizenkettők csapatja,
   nem kétséges semmiben.

Legyen teljes, legyen zengő,
legyen vidám és illendő
   szivünk ujjongása ma:
mert azt a napot jelzi ünnepünk,
melyen először adatott nekünk
   ez a lelki lakoma

Új királynak asztalára
új törvénynek szállt páskája:
   elavult a régi már.
Fut az újtól ami agg,
igazságtól ami vak;
   fut a fénytől a homály.

Amit Krisztus tett ez estén,
hagyta hogy rá emlékezvén
   cselekedjük mi is azt.
Okultunk szent törvényéből:
így lesz borból és kenyérből
   üdvösséges áldozat.

Más és más – de nem lényegben,
csak jel szerint más – szinekben
   égi jók lappanganak.
A vér ital, a hús étel:
mégis Krisztus, lényegével,
   teljes mindkét szín alatt.

Oly kenyér, melyet meg nem tör,
aki vesz miként étekből,
   s el se vág, és meg se szel.
Veszi egy és veszik ezren:
annyit egy, amennyit ezren;
   fogyasztják és nem fogy el.

Veszik jók és veszik rosszak:
csakhogy különböző sorsnak
   részesei ők vele,
Rossznak halál, jónak élet:
ilyen az egyforma étek
   különböző ereje.

Im az angyalok kenyere,
utonjárók eledele,
édesfiaknak étele,
   nem ebek számára szánt,
melynek előképe már a
húsvéti bárány halála,
valamint Izsák oltára,
   s hogy az égből manna szállt.

Óh igaz Kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól,
te táplálj és te palástolj
s add hogy a feltámadáskor
   üdvnek látói legyünk.
Te, ki mindent bírsz és értesz,
s e földön táplálsz és éltetsz,
tedd, hogy szent népeddel, ékes
asztalodnál majd az édes
   örökségben résztvegyünk!

Források:
Magyar Kurír
Magyar Elektronikus Könyvtár