• FERENC PÁPA ÜZENETE 2021 NAGYBÖJTJÉRE

    „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe…” (Mt 20,18)
    Nagyböjt: a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje

    Kedves Testvérek!

    Amikor Jézus előre közli tanítványaival szenvedését, halálát és feltámadását, mely az Atya akaratának teljesítéseként fog megvalósulni, akkor küldetésének legmélyebb titkát tárja fel előttük, és meghívja őket, hogy ők is vegyenek részt ebben a küldetésben a világ üdvösségéért.

    Nagyböjti utunkon, mely a húsvéti titok ünneplése felé halad, arra emlékezünk, aki „megalázta magát, és engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény „élő vizéből”, és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. Húsvét éjjelén megújítjuk keresztségi ígéreteinket, hogy a Szentlélek működésének köszönhetően új emberré szülessünk. De ezt a nagyböjti utat, akárcsak a keresztény élet egész zarándokútját, már most a feltámadás fénye világítja be, mely irányítja mindazok érzéseit, viselkedését és döntéseit, akik Krisztust kívánják követni.

    A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1–18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.

    1. A hit arra hív bennünket, hogy befogadjuk az Igazságot, és tanúságot tegyünk róla Isten és minden testvérünk előtt.

    Ebben a nagyböjti időszakban a Krisztusban kinyilvánuló Igazság befogadása és megélése elsősorban azt jelenti, hogy megnyitjuk szívünket Isten igéje előtt, melyet az Egyház nemzedékről nemzedékre továbbad. Ez az Igazság nem az értelem szüleménye, mely néhány kiválasztott, kiváló vagy tekintélyes elmének van csak fenntartva, hanem olyan üzenet, amelyet megkapunk, és megérthetünk azon szív bölcsességének köszönhetően, amely nyitott Isten nagyságára, aki már azelőtt szeretett bennünket, mielőtt mi tudatára ébredtünk volna. Ez az Igazság maga Krisztus, aki azáltal, hogy teljesen magára vette emberségünket, Úttá – sokat kívánó, de mindenki előtt nyitott Úttá – tette magát, mely elvezet az Élet teljességére.

    Az önmegtagadásként megélt böjt abban segíti azokat, akik azt szívük egyszerűségében vállalják, hogy újra felfedezzék Isten ajándékát, és megértsék az ő képére és hasonlatosságára való teremtettségünket, amely őbenne találja meg beteljesedését. Az önként vállalt szegénység megtapasztalásával az, aki böjtöl, szegénnyé lesz a szegények közt, és felhalmozza a kapott és szétosztott szeretet kincseit. Ha a böjtöt ily módon fogjuk fel és éljük meg, az segít szeretni Istent és felebarátainkat, mivel – ahogy Aquinói Szent Tamás tanítja – a szeretet olyan mozgás, amely figyelmünket a másik felé fordítja, és őt önmagunkkal egynek tekinti (vö. Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek] enciklika [a továbbiakban: FT], 93).

    A nagyböjt arra szolgáló idő, hogy higgyünk, vagyis befogadjuk Istent az életünkbe, és megengedjük neki, hogy „lakást vegyen” nálunk (vö. Jn 14,23). A böjtölés azt jelenti, hogy felszabadítjuk életünket mindattól, ami azt megterheli – az igaz és hamis információk és a fogyasztási cikkek áradatától is –, hogy kitárjuk szívünk ajtaját az előtt, aki egészen szegényen, mégis „kegyelemmel és igazsággal telve” (Jn 1,14) érkezik hozzánk: az Üdvözítő Isten Fia előtt.

    2. A remény mint „élő víz”, mely lehetővé teszi utunk folytatását

    A szamariai asszony, akitől Jézus inni kér a kútnál, nem érti, amikor Jézus azt mondja, hogy „élő vizet” tudna neki adni (Jn 4,10). Először természetesen a hétköznapi vízre gondol, Jézus ellenben a Szentlelket érti rajta, akit bőségesen ad majd a húsvéti misztériumban, és aki belénk önti a reményt, mely nem csal meg. Jézus már akkor beszél a reményről, amikor szenvedését és halálát meghirdetve azt mondja, hogy „harmadnapra feltámad” (Mt 20,19). Jézus arról a jövőről beszél, melyet az Atya irgalma tárt elénk. Jézussal és neki köszönhetően remélni azt jelenti, hogy hisszük: a
    történelem nem zárul le hibáinkkal, erőszakos és igazságtalan tetteinkkel, a Szeretetet keresztre feszítő bűnnel. Azt jelenti, hogy átszúrt Szívéből az Atya bocsánatát merítjük.

    A mai, gondokkal teli időben, amikor minden törékenynek és bizonytalannak tűnik, provokációnak tűnhet reményről beszélni. A nagyböjt azonban épp arra szolgál, hogy reméljünk, hogy tekintetünket újra Isten türelme felé fordítsuk, aki továbbra is gondját viseli teremtésének, jóllehet mi gyakran rosszul bántunk vele (vö. Laudato si’ [Áldott légy] enciklika, 32–33; 43–44). Ez a remény a kiengesztelődésre irányul, melyre szenvedélyesen buzdít bennünket Szent Pál: „Engesztelődjetek ki Istennel” (2Kor 5,20). Azáltal, hogy a bűnbocsánat szentségében, amely megtérésünk útjának középpontjában áll, bocsánatot nyerünk, mi is bocsánatot adókká válunk: mivel mi magunk is kaptuk, továbbadhatjuk azt másoknak, ha képesek vagyunk a figyelmes párbeszédre és
    felkaroljuk a megsebzett embereket. Isten megbocsátása – a mi szavainkon és tetteinken keresztül is – lehetővé teszi, hogy a testvériség húsvétját éljük meg.

    A nagyböjt folyamán figyeljünk jobban arra, hogy „biztató szakkal szóljuk, melyek bátorítanak, erőt adnak, vigasztalnak, előrelendítenek, és ne olyan szavakkal, amelyek megaláznak, elszomorítanak, bosszantanak és semmibe vesznek” (FT, 223). Ahhoz, hogy reményt önthessünk másokba, néha elég egyszerűen „kedves embernek lenni, aki félreteszi saját gondjait és teendőit annak érdekében, hogy figyelmet szenteljen, mosolyt ajándékozzon, biztató szót szóljon, teret adjon a meghallgatásra az általános közöny közepette” (uo. 224).

    Az elmélyedésben és a csendes imádságban inspirációként és belső fényként kapjuk a reményt, amely megvilágítja küldetésünkkel kapcsolatos kihívásokat és döntéseket: íme, ezért olyan fontos, hogy elmélyülten imádkozzunk (vö. Mt 6,6), és találkozzunk – a rejtekben – a mi gyengéden szerető Atyánkkal.

    A nagyböjt reménnyel való megélése annak átérzését jelenti, hogy Jézus Krisztusban tanúi vagyunk az új korszaknak, amikor Isten „újjáteremt mindent” (vö. Jel 21,1–6). Azt jelenti, hogy megkapjuk Krisztus reményét, aki életét adja a kereszten, és akit Isten harmadnapra feltámaszt, és hogy „mindig készen állunk arra, hogy bárkinek megfeleljünk, aki a [bennünk élő] remény indoklását kéri [tőlünk]” (1Pét 3,15).

    3. Hitünk és reményünk legtökéletesebb megnyilvánulása a szeretet, melyet Krisztus nyomdokain járva az emberekre való odafigyelésben és a velük való együttérzésben élünk meg.

    A szeretet annak örül, amikor a másikat növekedni látja. Ezért szenved, ha a másik bajban van: ha magányos, beteg, hajléktalan, megvetett vagy szűkölködő… A szeretet a szív késztetése, mely kiszólít magunkból, és megteremti az osztozás és a közösségvállalás kötelékeit.

    „A társadalmi szeretetből kiindulva előrehaladhatunk a szeretet civilizációja felé, amelyre mindannyian meghívottnak érezzük magunkat. Egyetemes dinamizmusával a szeretet új világot képes építeni, mert a szeretet nem egy meddő érzelem, hanem a legjobb módja annak, hogy hatékony utakat találjunk a fejlődéshez mindenki számára” (FT, 183).

    A szeretet ajándék, mely értelmet ad életünknek, és lehetővé teszi, hogy a rászorulókra családtagként, barátként és testvérként tekinthessünk. A kevés, ha szeretettel megosztjuk, sosem fogy el, hanem az élet és a boldogság forrásává válik. Így történt a száreptai özvegyasszony lisztjével és olajával, aki hamuban sült lepénnyel kínálta Illés prófétát (vö. 1Kir 17,7–16); és a kenyerekkel, melyeket Jézus megáld, megtör és a tanítványoknak ad, hogy szétosszák a tömegnek (vö. Mk 6,30–44). Ugyanez történik ami adományunkkal is, akár kicsi, akár nagy, amikor örömmel és egyszerű
    természetességgel adjuk.

    A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: „Ne félj, mert megváltottalak” (Iz 43,1), szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket.

    „Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni” (FT,187).

    Kedves Testvérek! Életünk minden szakasza arra szolgáló idő, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Ez a felhívás, hogy a nagyböjtöt a megtérésnek, az imádságnak és javaink megosztásának útjaként éljük meg, segítsen bennünket abban, hogy közösségi és egyéni emlékezetünkben átgondoljuk az élő Krisztusból fakadó hitet, a Szentlélek fújása által ébresztett reményt és az Atya irgalmas szívéből kiapadhatatlanul forrásozó szeretetet.

    Mária, a Megváltó édesanyja, aki hűen áll a kereszt tövében és az Egyház szívében, támogasson bennünket szeretetteljes jelenlétével, és a feltámadott Úr áldása kísérjen bennünket a húsvét fénye felé vezető utunkon!

    Kelt a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. november 11-én, Tours-i Szent Márton emléknapján.

    Ferenc

  • Ferenc pápa üzenete a 29. Betegek világnapjára – 2021. február 11.

    „Egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23,8)
    A bizalmi viszony a betegekkel való törődés alapja

     

    Kedves testvérek,

    a betegek 29. Világnapjának 2021. február 11-i ünneplése, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja jó alkalom arra, hogy különös figyelmet fordítsunk a betegekre és azokra, akik őket a kórházakban, az idősotthonokban valamint a családokban és a közösségekben gondozzák. Különösen is gondolok azokra, akik világszerte a koronavírus-járvány következményei miatt szenvednek. Mindnyájukat, különösen is a szegényeket és a kirekesztetteket, lelki közelségemről és az Egyház szeretetteljes gondoskodásáról biztosítom.

    1. Ennek a napnak témája abból az evangéliumi szakaszból származik, ahol Jézus azok képmutatását kritizálja, akik nem azt teszik, amit hirdetnek (vö. Mt 23,1 – 12). Amikor hitünk üres szavakra redukálódik, nem törődve mások életével és szükségleteivel, hitvallásunk aligha van összhangban a való élettel. A veszély nagy. Jézus ezért használ kemény szavakat, amikor önmagunk bálványozásának veszélyéről van szó, és így tanít minket: „Egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (8. vers). Jézus kritikája azok iránt, akik „beszélnek, de nem cselekszenek” (vö. 3. vers), mindig és mindenki számára hasznos, mivel egyikünk sincs védve az álszentség súlyos gonoszságától, ami megakadályozza, hogy az egyetlen Atya gyermekeként növekedjünk, mint olyanok, akik egyetemes testvériség megélésére kaptak meghívást. Testvéreink szükségleteivel szembesülve, Jézus a képmutatással teljesen ellentétes magatartást állít szemünk elé. Arra hív meg minket, hogy álljunk meg, figyeljünk, közvetlen és személyes kapcsolatot alakítsunk ki másokkal, empátiát és együttérzést tápláljunk irántuk, hagyjuk, hogy szenvedésük annyira megérintsen minket, hogy szolgálatukra akarjunk állni (vö. Lk 10,30–35).

    2. A betegség tapasztalata ráébreszt saját sérülékenységünkre és a másoktól való velünk született függésünkre. Teremtményi mivoltunk ezáltal lesz még nyilvánvalóbb, mert megtapasztaljuk Istentől való egyértelmű függőségünket. A félelem, a zavar, a bizonytalanság, néha pedig a megdöbbenés is birtokba veheti elménket és szívünket, ha betegek vagyunk; tehetetlennek érezzük magunkat, mivel egészségünk nem a képességeinktől vagy az aggodalmaskodásunktól függ (vö. Mt 6,27). A betegség felveti az élet értelmének kérdését, amelyet hittel Isten elé hozunk: ez az egzisztencia új irányára és értelmére irányuló kérdés, amire előfordulhat, hogy nem kapunk azonnal választ. Rokonaink és barátaink sem tudnak mindig segíteni minket ebben a fáradtságos keresésben. Jób bibliai alakja e tekintetben jelképértékű. Felesége és barátai nincsenek mellette a szerencsétlenségében, sőt, hibáztatják és csak súlyosbítják magányát és szorongását. Jób elhagyatottnak és félreértettnek érzi magát. De épp e rendkívüli kiszolgáltatottsága által utasít el minden képmutatást, és választja az őszinteség útját Isten és embertársai felé. Olyan kitartóan kiált Istenhez, hogy Isten végül válaszol neki, új látóhatárt nyitva előtte. Megerősíti abban, hogy szenvedése nem büntetés vagy az Istentől való elszakadás állapota, még kevésbé Isten közönyének a jele. Jób megsebzett és meggyógyított szívéből fakad ezután a megindító vallomás az Úr felé: „Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.” (Jób
    42,5).

    3. A betegségnek mindig van arca, nem is csak egy: minden beteg arca, de azoké is, akik figyelmen kívül hagyva, kirekesztve érzik magukat és akik olyan társadalmi igazságtalanságok áldozatává válnak, amelyek megtagadják számukra az alapvető jogokat (vö. Fratelli tutti, 22). A jelenlegi világjárvány az egészségügyi rendszerek egyenlőtlenségeit, valamint a betegellátás terén mutatkozó hiányokat is felszínre hozta. Az idős, gyenge és kiszolgáltatott emberek nem mindig kapnak méltányos egészségügyi ellátását. Ez politikai döntésektől, az erőforrás-gazdálkodástól és a felelős pozíciókat betöltő személyek elkötelezettségétől függ. A betegek gondozására és beteg testvéreink ápolására erőforrásokat fordított erőforrás elsőbbséget élvez, ami azzal az alapelvvel függ össze, hogy az egészség elsődleges fontosságú közjó. Ugyanakkor a világjárvány rávilágított az egészségügyi személyzet, az önkéntesek, a dolgozók, a lelkipásztorok, a szerzetesek és szerzetesnők elkötelezettségére és nagylelkűségére is, akik profi módon, felelősségtudattal és felebaráti szeretettől indíttatva segítették, kezelték, vigasztalták és szolgálták a számtalan beteget és családtagjaikat. Férfiak és nők csendes sokasága döntött úgy, hogy ezekre az arcokra tekintenek és vállalják a betegek szenvedéseit, akiket a közös emberi család tagjaként testvéreiknek éreztek.

    A közelség egy értékes balzsam, amely támaszt és vigaszt nyújt a betegeknek szenvedéseikben. Keresztényként ezt a közelséget Jézus Krisztus, az irgalmas szamaritánus szeretetének jeleként éljük meg, aki együttérzéssel közelít minden bűntől megsebzett ember felé. A Szentlélek működése által Krisztussal egyesülve arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasok legyünk, mint az Atya, és különösen is szeressük gyenge, beteg és szenvedő testvéreinket (vö. Ján 13,34 – 35). Ezt a közelséget nemcsak egyénként, hanem közösségként is megtapasztaljuk: a Krisztusban való testvéri szeretet valóban létrehoz egy gyógyító közösséget, amely senkit sem hagy hátra, amely befogadó, különösen is a leginkább rászorultak iránt.

    Itt szeretném megemlíteni a testvéri szolidaritás fontosságát, amely a szolgálatban válik konkréttá és változatos formákat ölthet, amelyek mind felebarátaink támogatására irányulnak. „A szolgálat azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik törékenyek a családunkban, a társadalomban, a népünkben.” (Homília Havannában 2015. szeptember 20-án). Ebben a szolgálatban mindenki képes arra „hogy félretegye kívánalmait, elvárásait, mindenhatóságra irányuló vágyait a legtörékenyebbek konkrét tekintetének színe előtt. (…) A szolgálat mindig a testvér arcát nézi, érinti az ő testét, érzi az ő közelségét olyannyira, hogy nemegyszer „el is kell viselnie”, miközben segíteni próbálja. Ezért a szolgálat sosem ideológiai, minthogy nem eszméket, hanem személyeket szolgál.” (Uo.)

    4. Abban, hogy egy terápia jó legyen a kapcsolat döntő jelentőségű, ami lehetővé teszi a beteg holisztikus megközelítését. Ennek a szempontnak a kiemelése segíthet az orvosoknak, az ápolóknak, a szakembereknek és az önkénteseknek, hogy felelősnek érezzél magukat abban, hogy a betegeket a gyógyulás olyan útján vezessék, ami a bizalmon alapuló személyes kapcsolatra épül. (vö. Nuova Carta degli Operatori Sanitari [2016], 4). Ez egyfajta szerződéskötést jelent a gondozásra szorulók és az ellátást nyújtók között, ami a kölcsönös bizalmon és tiszteleten, az őszinteségen és a segítőkészségen alapszik, így segít legyőzni a védekező attitűdöket, középpontba állítani a betegek méltóságát, megőrizni az egészségügyi dolgozók szakmaiságát és elősegíteni a jó kapcsolatot a betegek családjával.

    A betegekkel való ilyesfajta kapcsolat kiapadhatatlan motivációs- és erőforrást találhat Krisztus szeretetében, miként azt azoknak a férfiaknak és nőknek a tanúbizonysága is mutatja, akik évezredeken keresztül a szenvedők szolgálatára szentelték magukat. Ugyanis Krisztus halálának és feltámadásának misztériuma annak a szeretetnek a forrása, amely képes hiteles értelmet adni a betegek és ápolóik élethelyzetének. Az evangélium sokszor alátámasztja ezt azzal, hogy bemutatja, hogy Jézus nem varázslattal gyógyít, hanem a gyógyulások mindig egy találkozásnak, egy személyközi kapcsolatnak az eredményei, amelyben Jézus által felajánlott isteni ajándék választ talál azok hitében, akik befogadják. Ez foglalja össze a Jézus által gyakran elismételt kifejezés: „A hited megmentett téged.”

    5. Kedves testvérek, a szeretetparancsnak, amelyet Jézus tanítványaira hagyott, konkrét megvalósulása a betegekkel való kapcsolatban történik meg. Egy társadalom annál inkább emberi, minél inkább hatékonyan törődik a testvéri szeretet jegyében az esendő és szenvedő tagjaival. Törekedjünk e cél elérésére, hogy senki ne érezze magát egyedül, kirekesztve vagy magára hagyva.

    Máriára, az Irgalmasság és a Betegek Anyjára bízom a betegeket, az egészségügyi dolgozókat és mindazokat, akik nagylelkűen segítik szenvedő testvéreiket. A Lourdes-i barlangból és szerte a világon számos más szentélyéből Ő támogassa hitünket és reménységünket, és segítsen abban, hogy testvéri szeretettel viseljük gondját egymásnak. Mindenkinek szívből küldöm áldásomat.

    A Lateráni Szent Jánosnál, 2020. december 20-án, Advent 4. vasárnapján.

    Ferenc.

  • Szent József év – teljes búcsú

    A Ferenc pápa által – Szent József, az egyetemes Egyház védőszentjévé nyilvánításának 150. évfordulója kapcsán – bejelentett Szent József Évre szóló különleges búcsúk ajándékainak ismertetése:

     

    A teljes búcsú elnyerésére alkalma van azoknak a híveknek, akik a szokott feltételek mellet (szentgyónás, szentáldozás és imádság a pápa szándékára), lélekben elszakadva minden bűntől, a Szent József év folyamán élnek az Apostoli Penitenciária által részletezett lehetőségekkel, vagyis:

    1. Teljes búcsút nyerhet az, aki legalább harminc percen keresztül elmélkedik a Miatyánkról, illetve részt vesz egy olyan – legalább egy napos – lelkigyakorlaton amely tartalmaz egy elmélkedést Szent Józsefről.
    2. Az igazságosság erényét József példamutatóan gyakorolta, teljesen ráhagyatkozva az isteni törvényre, az Irgalmasság törvényére, „… a valódi igazságosságot ugyanis Isten irgalmassága teljesíti be”. Ezért, mindazok, akik Szent József példáját követve az irgalmasság testi, vagy lelki cselekedeteit gyakorolják, teljes búcsút nyerhetnek.
    3. Azért, hogy minden keresztény család késztetést érezzen a közösség, a szeretet és az imádság bensőséges légkörének kialakítására, amely a Szent Családban létezett, teljes búcsú nyerhető a rózsafűzérnek a családban, illetve a házastárssal való imádkozása révén.
    4. Mindazok elnyerhetik a teljes búcsút, akik saját tevékenységüket naponta Szent Józsefre bízzák, illetve mindazok a hívek is, akik a Názáreti Ácsmester közbenjárását kérve fohászkodnak azért, hogy minden munkát kereső ember megfelelően el tudjon helyezkedni és, hogy a munka mindenki számára nagyobb méltóságnak örvendjen.
    5. Teljes búcsút nyerhetnek azok a hívek, akik az üldözött Egyházért (ad intra et ad extra) és az üldözés bármely formáját szenvedő keresztények helyzetének enyhüléséért fohászkodva elimádkozzák a Szent József litániát, illetve elmondanak más egyéb Szent József-imádságot.

     

    Szent József oltalmát kérő ima

    Mennyei Atyánk! Szent Fiad azt mondta, hogy bármit kérünk Tőled az ő nevében, megkapjuk. Kérjük, add meg nekünk, hogy Szent József nekünk is gondviselőnk, nevelőnk és a gonosz lélek minden settenkedésétől és támadásától védelmezőnk legyen!

    Ő a gonosz szellemek réme, mert Tőled kapott hatalmával meghiúsította, hogy a Gonosz vágyai teljesüljenek, amikor az a megváltásunkat már a kezdetén akadályozni próbálta.

    Ő az Egyház Oltalmazója és Magyarország pártfogója. Most, amikor a gonoszság és a bűn elárasztotta a világot, bűnbánó, de bizakodó szívvel esedezünk az ő oltalmazó segítségéért.

    Szent József
    – kérünk, gondoskodj mindenről, ami üdvösségünk érdekében földi életünkhöz szükséges,
    – közbenjárásod segítsen, hogy szent Családotok hatékonyan legyen példaképünk,
    – segíts, hogy egész életünkben hűek maradjunk az Atya akaratának kereséséhez és teljesítéséhez,
    – és halálunk óráján Te is imádkozz értünk!
    Amen

  • Szent József oltalmát kérő ima

    Mennyei Atyánk! Szent Fiad azt mondta, hogy bármit kérünk Tőled az ő nevében, megkapjuk. Kérjük, add meg nekünk, hogy Szent József nekünk is gondviselőnk, nevelőnk és a gonosz lélek minden settenkedésétől és támadásától védelmezőnk legyen!

    Ő a gonosz szellemek réme, mert Tőled kapott hatalmával meghiúsította, hogy a Gonosz vágyai teljesüljenek, amikor az a megváltásunkat már a kezdetén akadályozni próbálta.

    Ő az Egyház Oltalmazója és Magyarország pártfogója. Most, amikor a gonoszság és a bűn elárasztotta a világot, bűnbánó, de bizakodó szívvel esedezünk az ő oltalmazó segítségéért.

    Szent József
    – kérünk, gondoskodj mindenről, ami üdvösségünk érdekében földi életünkhöz szükséges,
    – közbenjárásod segítsen, hogy szent Családotok hatékonyan legyen példaképünk,
    – segíts, hogy egész életünkben hűek maradjunk az Atya akaratának kereséséhez és teljesítéséhez,
    – és halálunk óráján Te is imádkozz értünk!
    Amen

  • Szent József légy házunk ura

    Szent József, légy házunk ura,
    Kis családunk patrónusa!
    Egyetértés, hű szeretet
    Egyesítse szíveinket!
    Az ég felé mutass utat,
    Gyámolítsd az ellankadtat!
    Küzdelmünkben légy segélyünk,
    Erényekben példaképünk!
    Átadjuk a ház kulcsait,
    Oltalmazd és védd lakóit!
    Zárd ki mindazt, ami káros,
    Ami üdvünkre hátrányos!
    Engedd be az Isten- áldást,
    Minden jónak gyarapodást!
    Ajánlj minket Jézusodnak
    És szeplőtlen Szűz Arádnak,
    Hogy családunk kisded háza
    Názáretnek legyen mása! Ámen

  • Szűz Mária, Isten anyja – január 01.

    Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta, ezért az év első napján az egész esztendőt az Ő anyai gondoskodásába ajánljuk.

    Mindenkinek Istentől megáldott, boldog új esztendőt kívánunk!

    Bízd
    Újra
    Életed
    Krisztusra!

    Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

  • A Megváltó születését ünnepeljük

    December 25-én Isten Fiának, Jézus Krisztusnak földi születését ünnepeljük. Ez az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak egy az emberek közül, hanem Isten Fia, a Megváltó, a Világ Világossága. Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megvalósulhasson az Úr szándéka.

    A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűneitől. Az üdvtörténetben születéséről tanúskodnak az Ószövetség prófétáinak jövendölései, az úgynevezett messiási jövendölések. Ezek közül az egyik legismertebb Izajás próféta jövendölése a Gyermekről (Iz 7,14), amit Szent Máté evangélista a gyermekségtörténet elbeszélésekor belesző a történetbe, amikor ezt írja: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják  hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,22-23).

    Jézus Krisztus születése az üdvösségtörténet központi eseménye. Ő a Fiú, a Logosz, az Ige, akire az ószövetségi nép ősidők óta várt. Jézus az idő kezdete előtt születő Fiú, ahogy a Hiszekegyben megvalljuk: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett”.

    Karácsony éjszakáján ez a kisgyermek, az Istengyermek születik meg Szűz Máriától Betlehemben. Jézus születése hármas születés: az öröktől való, a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés. A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének kalendáriumi napját. Az első századokban az egyház vízkereszt ünnepén ünnepelte a Karácsonyt, ahogy a keleti egyházakban sokáig megmaradt ez szokás. Nyugaton I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az időpont kiválasztása nagy valószínűség szerint azért esett erre a napra, a téli napforduló közelébe, mert a római birodalomban ez a nap volt a Sol invictus, a legyőzhetetlen nap ünnepe. Így Jézus születésének ünnepe szimbolikusan Isten Fiának, a világ Világosságának születésnapjává vált.

    A Megváltó születését sokáig csak a templomokban ünnepelték, ilyen a mai napig az egyetlen éjjel bemutatott katolikus szertartás: a hagyományos éjféli szentmise Karácsony szent napján. Az  évszázadok során különböző szokások kapcsolódtak még az ünnephez, mint a betlehem készítés, a karácsonyfa-állítás, a pásztorjáték, regölés és még sorolhatnánk a szép hagyományokat.

    Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, egy grecciói templomban. A betlehemi jászol segít megértenünk Karácsony titkát, mert a Fiú alázatáról és irgalmas jóságáról beszél, aki „noha gazdag volt, szegénnyé lett” (2Kor 8,9) értünk. Szegénysége gazdaggá teszi azt, aki befogadja.

    A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Először a XVI. században a német evangélikusok állítottak karácsonyfát otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki,
    hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, amely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.

    December 25-e, Karácsony napja a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.

    Az idei évben különleges lesz a Karácsony a világjárvány miatt, a családok szűk körben tudnak csak ünnepelni, de talán így méginkább a lényegre tudunk majd figyelni, a nagy összejövetelek helyett békés nyugodt várakozással engedjük, hogy a Kisded Jézus megszülethessen bennünk. Karácsony lényege, hogy Isten emberré lett, azaz belépett a mi világunkba. Azért jött közénk, hogy választ adjon az élet értelme után kutató emberiség nagy kérdéseire, hogy megmutassa mindenkinek, az egyetlen valóban járható út az, ha őt követjük, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6), és szeressük úgy Istent és embertársainkat, ahogyan Ő szeret bennünket.

    Minden kedves olvasónknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk!

    Budapest, 2020. december 22.

    MKPK Sajtószolgálat

  • Karácsonyi versek

    Kedves testvérek!

    A jelenlegi helyzetben a szokásos pásztorjátékot sajnos nincs lehetőségünk megtartani, ennek ellenére azonban szeretnénk mégis egy kicsit hozzájárulni a családi ünnep hangulatához. Összegyűjtöttünk hát néhány verset, amelyek számunkra kedvesek. Fogadják szeretettel!

    Áldott karácsonyt kívánunk!

    Ady Endre: Harang csendül

    I.
    Harang csendül,
    Ének zendül,
    Messze zsong a hálaének
    Az én kedves kis falumban
    Karácsonykor
    Magába száll minden lélek.
    Minden ember
    Szeretettel
    Borul földre imádkozni,
    Az én kedves kis falumban
    A Messiás
    Boldogságot szokott hozni.
    A templomba
    Hosszú sorba’
    Indulnak el ifjak, vének,
    Az én kedves kis falumban
    Hálát adnak
    A magasság Istenének.
    Mintha itt lenn
    A nagy Isten
    Szent kegyelme súgna, szállna,
    Az én kedves kis falumban
    Minden szívben
    Csak szeretet lakik máma.

    II.
    Bántja lelkem a nagy város
    Durva zaja,
    De jó volna ünnepelni
    Odahaza.
    De jó volna tiszta szívből
    – Úgy mint régen –
    Fohászkodni,
    De jó volna megnyugodni.
    De jó volna, mindent,
    Elfeledni,
    De jó volna játszadozó
    Gyermek lenni.
    Igaz hittel, gyermek szívvel
    A világgal
    Kibékülni,
    Szeretetben üdvözülni.

    III.
    Ha ez a szép rege
    Igaz hitté válna,
    Óh, de nagy boldogság
    Szállna a világra.
    Ez a gyarló ember
    Ember lenne újra,
    Talizmánja lenne
    A szomorú útra.
    Golgota nem volna
    Ez a földi élet,
    Egy erő hatná át
    A nagy mindenséget.
    Nem volna más vallás,
    Nem volna csak ennyi:
    Imádni az Istent
    És egymást szeretni…
    Karácsonyi rege
    Ha valóra válna,
    Igazi boldogság
    Szállna a világra.

    Ady Endre: Kis karácsonyi ének

    Tegnap harangoztak,
    Holnap harangoznak,
    Holnap után az angyalok
    Gyémánt-havat hoznak.
    Szeretném az Istent
    Nagyosan dícsérni,
    De én még kisfiú vagyok,
    Csak most kezdek élni.
    Isten-dícséretre
    Mégis csak kiállok,
    De boldogak a pásztorok
    S a három királyok.
    Én is mennék, mennék,
    Énekelni mennék,
    Nagyok között kis Jézusért
    Minden szépet tennék.
    Uj csizmám a sárban
    Százszor bepiszkolnám,
    Csak az Urnak szerelmemet
    Szépen igazolnám.

    Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

    Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
    aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
    Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
    nyulat, nem hordoznak emberölő
    szerszámot, megjelenik az angyal és
    megjelenik a csillag és tele lesz dallal
    a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
    és tudni fogjuk, hogy Ô az.
    Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
    a petroleumbányák frakkos császárai
    s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
    Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
    legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
    az örök épitők acélos vidámsága.
    Ô megmutatja minden vándornak az útat,
    minden töprengőnek az igazságot, minden
    haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
    nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
    megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
    legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
    fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
    Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
    nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
    Ma még sirunk,
    mert a mosolygás nem én vagyok.
    Ma még sötét
    van, mert nem jöttem világosságnak,
    hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
    Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
    Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.

    József Attila: Karácsony

    Legalább húsz fok hideg van,
    szelek és emberek énekelnek,
    a lombok meghaltak, de született egy ember,
    meleg magvető hitünkről
    komolyan gondolkodnak a földek,
    az uccák biztos szerelemmel
    siető szíveket vezetnek,
    csak a szomorú szeretet latolgatja,
    hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
    fa nélkül is befűl az emberektől
    de hová teszik majd a muskátlikat?
    Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
    s az újszülött rügyező ágakkal
    lángot rak a fázó homlokok mögé.

    Sipos Domonkos: Megszületett

    Megszületett.
    Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok.
    Én hiszem a szép csodát,
    Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa
    És jötte szűzen érte Máriát.
    Megszületett.
    És élt harminchárom évet.
    Én hiszem a bús csodát,
    Hogy kereszten halt, feltámadott
    És elevenen a mennybe szállt.
    Megszületett.

  • Hétvégi beszámoló – november 19-21.

    Az elmúlt héten néhány nap alatt több jeles esemény is volt egyházközségünkben.

    Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén (november 19-én) a szentmise évről-évre a templomunkban szolgálatot tevő testvérekért van felajánlva. A járvány ellenére is – természetesen a kötelező előírásokat betartva – szép számmal jelentek meg a testvérek. Bár a hagyománnyá vált, szentmisét követő agapét nem tudtuk megtartani, József atya megáldott két kikészített ajándékot: egy kis imafüzetet, mely Szent II. János Pál pápa gondolatait tartalmazza és egy imádságos papírt, amin egy áldás, valamint egy Szűz Mária kép és annak története található.
    Ezekkel kedveskedett egyházközségünk a szolgáló testvéreknek, akiknek ezúton is köszönjük áldozatos munkájukat, és Isten áldását, Árpád-házi Szent Erzsébet közbenjárását kérjük további tevékenységükre és életükre!

    A szombati napon (november 21-én) egyházközségünk is csatlakozott a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében megszervezett világméretű szentségimádáshoz. Az oltáriszentségi Jézussal, a Királyok Királyával töltött egy óra csak úgy elrepült! Hódolatunkat szebbnél szebb énekekkel fejeztük ki Neki, különböző Urunkat dicsőítő szentírási részek hangzottak el az este folyamán. A 145. zsoltárral egy rövid hitvallást is tettünk:

    „Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom,
    nevedet mindörökké áldom!

    Mindennap dicsérlek téged,
    nevedet örökké magasztalom.

    Nagy az Úr és dicséretre méltó,
    nagysága mérhetetlen.

    Dicsőséged fönség és fényesség,
    és én csodatetteidről énekelek.

    Az Úr irgalmas és jóságos,
    megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.

    Az Úr jóságos mindenkihez,
    telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.

    Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod,
    és híveid dicsőítsenek!

    Beszéljenek országod fényéről,
    és énekeljenek mindenhatóságodról,

    Hirdessék az emberek hatalmas tetteidet,
    és királyságodnak ragyogó fönségét!

    Királyságod örök királyság,
    uralmad tart minden nemzedéken át.” (Zsolt 145,1-3;5;8-13)

    A szentségi áldás előtt a NEK jelképének választott Missziós keresztben elhelyezett ereklyék szentjeinek közbenjárását kértük az Eucharisztikus Kongresszusra, és az arra való készületünkre.

    A szombati szentségimádást követő szentmisén kis, az egyházközség logójával ellátott tégelyeket áldott meg József atya. Elég volt csak megáldani, hiszen valamennyi szenteltvizet tartalmazott – így a víz által azok már meg is szentelődtek. Mivel a járvány miatt nem lehet elhelyezni szenteltvizet a szenteltvíz tartókban, arra próbált az egyházközség vezetése megoldást keresni, hogy a testvérek hazavihessenek belőle, hordhassák magukkal, és a templomba belépve keresztet vethessenek vele.
    Miért is olyan fontos ez? Romano Guardini bíboros szerint „a szenteltvízzel való meghintés mintegy emlékezés arra a szenteltvízre, amelyből a keresztségben kelt fel Krisztus világosságára.” Emellett számos kegyelmi ajándék forrása.
    A szentmise végén családonként egy kis tégelyt, mellé pedig egy a bíboros elmélkedését és egy „használati utasítást” tartalmazó lapot lehetett elvenni. József atya külön felhívta rá a figyelmünket, hogy otthoninkban méltó helyre (pl. házi oltárra) tegyük a szenteltvizet! Köszönjük, hogy ilyen módon, nem csak kézfertőtlenítővel ellátva léphetünk az Úr házába!