• Hétvégi beszámoló – november 19-21.

    Az elmúlt héten néhány nap alatt több jeles esemény is volt egyházközségünkben.

    Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén (november 19-én) a szentmise évről-évre a templomunkban szolgálatot tevő testvérekért van felajánlva. A járvány ellenére is – természetesen a kötelező előírásokat betartva – szép számmal jelentek meg a testvérek. Bár a hagyománnyá vált, szentmisét követő agapét nem tudtuk megtartani, József atya megáldott két kikészített ajándékot: egy kis imafüzetet, mely Szent II. János Pál pápa gondolatait tartalmazza és egy imádságos papírt, amin egy áldás, valamint egy Szűz Mária kép és annak története található.
    Ezekkel kedveskedett egyházközségünk a szolgáló testvéreknek, akiknek ezúton is köszönjük áldozatos munkájukat, és Isten áldását, Árpád-házi Szent Erzsébet közbenjárását kérjük további tevékenységükre és életükre!

    A szombati napon (november 21-én) egyházközségünk is csatlakozott a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében megszervezett világméretű szentségimádáshoz. Az oltáriszentségi Jézussal, a Királyok Királyával töltött egy óra csak úgy elrepült! Hódolatunkat szebbnél szebb énekekkel fejeztük ki Neki, különböző Urunkat dicsőítő szentírási részek hangzottak el az este folyamán. A 145. zsoltárral egy rövid hitvallást is tettünk:

    „Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom,
    nevedet mindörökké áldom!

    Mindennap dicsérlek téged,
    nevedet örökké magasztalom.

    Nagy az Úr és dicséretre méltó,
    nagysága mérhetetlen.

    Dicsőséged fönség és fényesség,
    és én csodatetteidről énekelek.

    Az Úr irgalmas és jóságos,
    megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.

    Az Úr jóságos mindenkihez,
    telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.

    Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod,
    és híveid dicsőítsenek!

    Beszéljenek országod fényéről,
    és énekeljenek mindenhatóságodról,

    Hirdessék az emberek hatalmas tetteidet,
    és királyságodnak ragyogó fönségét!

    Királyságod örök királyság,
    uralmad tart minden nemzedéken át.” (Zsolt 145,1-3;5;8-13)

    A szentségi áldás előtt a NEK jelképének választott Missziós keresztben elhelyezett ereklyék szentjeinek közbenjárását kértük az Eucharisztikus Kongresszusra, és az arra való készületünkre.

    A szombati szentségimádást követő szentmisén kis, az egyházközség logójával ellátott tégelyeket áldott meg József atya. Elég volt csak megáldani, hiszen valamennyi szenteltvizet tartalmazott – így a víz által azok már meg is szentelődtek. Mivel a járvány miatt nem lehet elhelyezni szenteltvizet a szenteltvíz tartókban, arra próbált az egyházközség vezetése megoldást keresni, hogy a testvérek hazavihessenek belőle, hordhassák magukkal, és a templomba belépve keresztet vethessenek vele.
    Miért is olyan fontos ez? Romano Guardini bíboros szerint „a szenteltvízzel való meghintés mintegy emlékezés arra a szenteltvízre, amelyből a keresztségben kelt fel Krisztus világosságára.” Emellett számos kegyelmi ajándék forrása.
    A szentmise végén családonként egy kis tégelyt, mellé pedig egy a bíboros elmélkedését és egy „használati utasítást” tartalmazó lapot lehetett elvenni. József atya külön felhívta rá a figyelmünket, hogy otthoninkban méltó helyre (pl. házi oltárra) tegyük a szenteltvizet! Köszönjük, hogy ilyen módon, nem csak kézfertőtlenítővel ellátva léphetünk az Úr házába!

  • A szenteltvízről II.

    Romano Guardini bíboros:

    A szenteltvíz

    Titokzatos a víz. Egészen tiszta és egyszerű – Szent Ferenc ,,szűzi”-nek nevezte. Teljesen igénytelen, mintha semmit sem jelentene önmaga előtt. Önzetlen is, mintha csak azért volna, hogy másnak szolgáljon, tisztítson és üdítsen. De láttál-e már egyszer csendes és igen mély vizet, és belemerültél-e érző lélekkel annak szemléletébe? Megérezted-e ekkor, hogy milyen titokzatos a mélység? Hogy úgy tűnt fel, mintha ott alant tele volna csodákkal, csábító és borzalmas csodákkal? Vagy megfigyelted-e már, amikor a víz, mint folyam zúgva rohan és egyre csak zúdul és zúg? Vagy amikor a forgatag kering, örvénylik és magával húz? Ez olyan erővel nehezedik az ember kedélyére, hogy úgy kell magát kiszakítania annak hatalmából. Titokzatos a víz. Egyszerű, átlátszó, önzetlen, készen arra, hogy tisztára mossa mindazt, ami bepiszkolódott, és felüdítse a szomjazót. És ugyanakkor kifürkészhetetlen, nyugtalan, telve talánnyal és erőszakkal, s pusztulásba akar rántani. Találó képe azoknak a titokzatos ős-okoknak, amelyekből az élet fakad és a halál integet felénk; képe magának az életnek, amely olyan világosnak tűnik fel és ugyanakkor mégis olyan rejtvényszerű. Így azután értjük, miért teszi meg az Egyház a vizet az isteni élet, a kegyelem jelképének és hordozójának. A keresztségből egykor új emberként jöttünk elő, ,,újjászületvén vízből és Szentlélekből”, miután a régi ember a vízben elpusztult, meghalt. És keresztvetéskor meghintjük homlokunkat és mellünket, jobb és bal vállunkat ,,szentelt vízzel”, az őselemmel, azzal a rejtvényszerű, tiszta, egyszerű és félelmetes elemmel, amely a természetfeletti értelemnek, a kegyelemnek jelképe és eszköze. Az Egyház, amikor megszentelte, megtisztította a vizet. Megtisztította azoktól a sötét hatalmaktól, melyek benne szunnyadnak. Ez nem egyszerűen üres szó! Akinek érzékeny a lelke, már megérezte ezt, megérezte a természeti erő varázshatalmát, amely kitörhet a vízből. És pusztán csak természeti ez az erő? Nem egyszersmind valami sötét, természeten kívüli valóság is? A természetben, annak minden gazdagságában és szépségében ott van a rossz is, a démoni is. A lelket eltompító városi élet az oka annak, hogy az embereknek sokszor már nincs is érzékük ez iránt.

    De az Egyháznak megvan az érzéke és ezért, ,,megtisztítja” a vizet minden istenellenességtől, és ,,megszenteli” azt, kérve Istent, hogy tegye kegyelmi erejének eszközévé.

    Ha már most a keresztény belép az Isten házába, meghinti a homlokát, mellét, és vállait, vagyis egész mivoltát a tiszta és tisztító vízzel, azért, hogy megtisztuljon a lelke. Nem szép dolog-e ez? A kereszt jelében hogy egymásra találnak itt a tisztaságra vágyódó ember meg a megváltott természet és  kegyelem!

    Vagy ott van az este. ,,Az éjjel senkinek sem barátja” – tartja a közmondás. Van valami igazság benne. Mi a világosság számára vagyunk teremtve. Mielőtt az ember átadná magát az alvásnak, a sötétség hatalmának, amelyben kialszik a napvilág és az ember öntudata, a kereszt jelével és szenteltvízzel jelöli meg magát, a megváltott, a bűntől megtisztult természet jelképével: Isten óvja meg minden sötéttől! Hasonlóképpen cselekszik reggel is, amidőn újra felkel az álomból, az öntudatlanság sötétségéből és újra kezdi életét. Ez a szenteltvízzel való meghintés mintegy emlékezés arra a szenteltvízre, amelyből a keresztségben kelt fel Krisztus világosságára. Ez is igen szép szokás. Itt is a kereszt jelében találkozik a megváltott lélek és a megváltott természet.

  • A szenteltvízről I.

    „Hints meg Istenem izsóppal és én megtisztulok…” – /Zsolt. 50,9/

     

    Kedves Római Katolikus keresztény testvérünk!

    Ne nézz a szenteltvízre azzal a fölényes gondolattal, hogy ennek használata a múlt üres szokása, mely a mai modern emberhez már nem méltó.

    Helytelenül értékelve „babonás erőt” se tulajdoníts neki. Ha az egyházunk szándéka szerint használod, sok kegyelemnek és lelki megújulásnak lehet forrása.

    A Szenteltvíz, megszentelt dolog, vagyis szentelmény, mely a megszentelés erejénél fogva, nemcsak külső jelképe a belső lelki megtisztulásnak, hanem ennek előkészítője és segítője is. Ha hittel és az Egyház szellemében használjuk, természetfeletti javakat közvetíthet, számunkra. A gonosz lelket tőlünk távol tartja és különböző segítő kegyelmeket hozhat létre.

    Tehát, így értékeld és használd a szenteltvizet, mellyel hitedről, ősi keresztény szokásunk megbecsüléséről teszel bizonyságot.

    Mikor használjuk, mikor használhatod?

    Keresztvetéskor, ha a templomba, vagy otthonodba bemész, ha onnan távozol. Esti lefekvéskor, reggeli ébredéskor. Betegségben. Haldoklónál. Betegek kenetének kiszolgáltatásakor, vagy pl. elsőpéntekes betegellátás imádságainak elkezdésekor. Főképpen kísértés idején!

    Egy lehetséges imádság a szenteltvíz használatakor:

    Dicsőség néked Istenünk, dicsőség néked!
    Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki
    mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden
    jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál
    mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és
    üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

  • A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2020

    Kedves Testvérek!

    Megrendítő volt 2020. március 27-én hallani Ferenc pápa szavait, amelyeket az üres Szent Péter téren nemcsak a keresztény hívekhez, hanem minden emberhez intézett: „a lehető legnagyobb sebességgel robogtunk előre, úgy éreztük, erősek és mindenre képesek vagyunk. Epekedtünk a haszonra, engedtük, hogy felemésszenek minket a tárgyak és megrészegítsen a sietség. (…) Folytattunk mindent rendíthetetlenül, és úgy gondoltuk, örökre egészségesek maradunk egy beteg világban.” Most, amikor Európát és hazánkat a koronavírus járvány második hulláma sújtja, azt érezhetjük, hogy Szentatyánk figyelmeztető szavai semmit sem veszítettek aktualitásukból. Sőt, Szent Erzsébet, a szolgáló szeretet szentjének ünnepe arra hív mindannyiunkat, hogy az Árpád-házi királylány példája nyomán még inkább elgondolkodjunk e szavakon és egymás iránti felelősségünkön.

    A kor, amelyben Szent Erzsébet született és a szeretet példáját adta, számos párhuzamot mutat fel napjainkkal. A virágzó középkor idején Európa számos országában sokan nagyon meggazdagodtak és hivalkodtak is vagyonukkal, olyan épületeket emeltek, amelyek előtt máig csodálattal állunk meg, miközben egyre többen süllyedtek nyomorba és nélkülözték az élethez szükséges legelemibb feltételeket is. Ahogy néhány évvel korábban Szent Ferenc elhagyta gazdag édesapja házát, lemondott vagyonáról és lovagi álmairól, úgy az ő példáját követve Szent Erzsébet is elhagyta a türingiai őrgrófi udvart, hogy Jézus tanítása szerint a szegények és betegek szolgálatának szentelje életét. Nyitott szemmel járt, odafigyelt azokra, akiktől sokan borzadva fordították el a tekintetüket.

    Életének talán egy kevésbé ismert eseménye, hogy amikor egy leprás koldus érkezett a várhoz, Erzsébet saját kezűleg fürdettette meg és kötözte be sebeit, és mivel a sok beteg miatt máshol már nem volt hely, saját hitvesi ágyába fektetette le. Férje, Lajos őrgróf, aki általában támogatta őt és megvédte irigyeitől, ezt már túlzásnak tartotta. Feldúlva szaladt a szobába, felrántotta az ágyról a takarót, alatta viszont magát a megfeszített Krisztust látta – és térdre borulva adott hálát és kérte Erzsébet bocsánatát.

    A 2020-as világjárvány mindannyiunk életére hatással van. Rokonaink és barátaink veszítik el egyik napról a másikra munkájukat és kerül veszélybe megélhetésük, idősek és magányosak maradnak még inkább egyedül, mert senki sem meri felkeresni őket, sokan félve és rettegve zárják magukra az ajtót. Ezért sokkal nagyobb feladat és felelősség hárul azokra,akik a gyógyítás és a felebaráti szeretet cselekedeteit gyakorolják, az orvosokra, ápolókra, szociális munkásokra és önkéntesekre. Így ír erről Ferenc pápa a Szegények világnapjára írott üzenetében, amikor a járvány idején a felebaráti szeretet gyakorlásának fontosságára hívja fel a figyelmet: „A kéz kinyújtása egy jel: olyan jel, amely közvetlenül a közelségre, a szolidaritásra, a szeretetre utal. Hány és hány kinyújtott kezet láthattunk ezekben a hónapokban (…): Az orvos kinyújtott kezét, aki minden beteggel törődik és keresi a megfelelő gyógymódot. A nővér és ápoló kinyújtott kezét, aki jóval a munkaidején túl is ápolja a betegeket. (…) Az önkéntes kinyújtott kezét, aki segíti az utcán élőket és azokat, akiknek ugyan van otthonuk, de nincs mit enniük. Az emberek egymás felé kinyújtott kezét, akik az alapvető szolgáltatások biztosítása és a biztonság fenntartása érdekében dolgoznak.”

    Szent Erzsébet ünnepe arra emlékeztet minket, hogy ebben a segítségnyújtásban mi magunk is részt vehetünk, amikor jövő vasárnap anyagi támogatásunkkal azok munkáját könnyítjük meg, akik életüket embertársaik támogatására, a rászorulók és a betegek segítésére és gyógyítására szentelik, és teszik nap mint nap kockára. Az egyházi szeretetszolgálatokra és az idén 90 éves Katolikus Karitászra 2020-ban nagyobb teher hárul, mint korábban bármikor. Szent Erzsébet példája azt üzeni, hogy munkájukat támogatva mi magunk is, akár szobánk biztonságából is, részesei lehetünk ennek a szolgálatnak, és az ő kezükkel egybefonódva, mi magunk is kinyújthatjuk kezünket a szükséget szenvedők és betegek felé.

    „Senki sem menekülhet meg egyedül, önmagában” – tanította 2020. nagyböjtjében Ferenc pápa. Az egyházi év utolsó vasárnapjának, Krisztus Király ünnepének evangéliuma is a szolidaritás fontosságára hívja fel a figyelmünket: éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok – szól a megdicsőült Jézus a jobbján állókhoz, az üdvösség útjaként állítva eléjük és elénk is a szolgáló szeretet cselekedeteit.

    A szeretet cselekedetei nemcsak a rászorultakon segítenek, hanem azokat is gazdagítják, akik szolgálnak, mert ezáltal Krisztushoz válnak hasonlókká. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egészséges embernek sok kívánsága van és elegendő erőt érez magában arra, hogy ezeket meg is valósítsa. A betegnek és a nyomorban élőnek, az ínséget szenvedőnek azonban csak egy vágya van: hogy szenvedésétől, bajától megszabaduljon, de tehetsége és lehetősége talán hiányzik ehhez. Szent Erzsébet élete arra sarkall minket, hogy példája szerint és lehetőségeinknek, eszközeinknek megfelelően mi magunk is vegyünk részt a betegek és a szükséget szenvedők ínségének csillapításában, hogy egykor majd Jézus hozzánk is így szóljon: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”

    Kelt Budapesten, 2020. november 15-én

    a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

  • 2020. október 08. – Magyarok Nagyasszonya ünnepe

    Első szent királyunk halála előtt, 1038-ban a Szent Szűz oltalmába ajánlotta hazánkat. Így lett Mária Magyarok Nagyasszonya, latinul Patrona Hungariae, Magyarország főpátrónája. Bár ünnepe csak a 19. század végén került bele a liturgikus naptárba, írásos emlékek tanúskodnak arról, hogy nemzetünk már korábban is tartotta ezen ünnepet.

    Magyarok Nagyasszonya fokozottan felhívja a figyelmünket nemzetünk múltjára, hovatartozásunkra, szentjeinkre, de leginkább a Szűzanyára. Egy különleges kapcsolat lehetőségét tartogatja számunkra. Hisszük, hogy Mária részéről nincs kérdés: kiterjeszti fölénk oltalmazó védőpalástját.
    Milyen vigasztaló gondolat ez számunkra! Mindig is büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk. Egy gyönyörű kultúrát, nyelvet, évezredes múltat, szép hazát, stb. tudhatunk magunkénak. Mindezt megkoronázza, hogy a mennyben a legnagyobb közbenjáró tartja rajtunk szemét, akit méltán hívhatunk Magyarok Nagyasszonyának.

    Üdvözölt légy, virágzó sértetlen Szűz, Anya, Királynőnk, kit ékesít csillagos korona!
    Üdvöz légy, Nagyasszonyunk, hazánk Királynője, csillagokba öltözött, szebb, mint holdnak fénye! Angyaloknál ragyogóbb, tiszta és folttalan, a nagy Király jobbján állsz aranyos ruhában.
    A bűnösnek jó remény, kegyelemnek Anyja, tenger fénylő csillaga, hajótörött vára. Szűz Mária, jó anya, ajánlj minket Fiadnak, mutass be az Úrnak, légy biztos oltalom nekünk, magyaroknak. Mennyeknek nyílt ajtaja, magyaroknak üdve, a Királyhoz juttass fel, szentekhez az égbe.

  • Ragozás a világ legnehezebb nyelvén

    Évközi 24. vasárnap margójára:

    “Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked.” /Sir 28,2/

     

    Fésüs Éva: Ragozás a világ legnehezebb nyelvén.

    te szeretsz engem – én is szeretlek
    te nem szeretsz – én akkor is szeretlek
    te megütöttél – én megsimogattalak
    te elárulsz – én soha ki nem adlak
    te gyűlölködsz – én nem gyűlöllek téged
    te ártottál nekem – én imádkozom érted.

  • Útravaló gondolatok

    “Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.” – /Szent Ágoston/

    2020. június 16-án este közös hálaadó szentmisére gyűltek össze nyolcadikos hittanulóink.

    Az alábbiakban Szegedi atya néhány útravaló gondolatát közöljük.

    “Kedves nyolcadikos gyerekek!

    A Szentírás az életet gyakran útnak nevezi, tekinti. Az élet útján két nagy csapás van, számtalan egyéni ösvénnyel. Minden út egy kapuhoz vezet a végén. A kapun túl nem lehet látni, hogy mi van. Mindenkinek végig kell járnia az utat. Megállni, visszafordulni nem lehet, ha nem megyünk, az út visz bennünket tovább. Az egyik út az Istené, másik a kárhozatra vezet.  Mi hívő emberek valljuk, hogy Isten útja az örök üdvösségre vezet. Mi Istennel akarjuk járni az utat. Mi bízunk az Istenben. Kezébe kapaszkodunk. Vele akarjuk végig járni az utat. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy Isten mellett kitartsunk, s célba jussunk.

    Szegedi atya.”

  • Lelki készülődés a Nagyhétre

    Húsvét a keresztény hit alapjának, Jézus Krisztus megváltó halálának és feltámadásának emlékünnepe. Nem csak a Katolikus Egyház, hanem valamennyi keresztény legnagyobb és legősibb ünnepe, másként sollemnitas sollemnitatum, azaz az “ünnepek ünnepe”. Sokak számára ezért is különösen nagy fájdalom, hogy a nagyhét eseményeit és a feltámadást nem ünnepelhetjük hagyományos módon, közösségben. Az alábbiakban néhány “tisztázó” információt osztunk meg, illetve a nagyhét közösségi és egyéni átélésére nyújtunk javaslatokat.

    A nagyhetet is érintő püspöki rendelkezések a járvány idejére

    • A Váci Egyházmegyében nincs lehetőség a rendkívüli áldoztatásra.
    • Gyóntatás csak halálveszély esetén lehetséges.
    • A nagyhét liturgiáival kapcsolatban meg kell tartani a Szentségi Kongregáció és a Püspöki Konferencia útmutatásait. Nem állítható szentsír, és nem tartható szentsír látogatás.
    • A járvány időszakában szentségkiszolgáltatás csak halálveszély esetén lehetséges.

    A nagyhét közösségi és egyéni megélése

    • Online misehallgatásra számos lehetőség áll rendelkezésre, a Magyar Kurír által folyamatosan frissített lista az alábbi linken érhető el, illetve külön összegyűjtötték a nagyheti és húsvéti élő liturgiaközvetítéseket. Külön kiemeljük, hogy egyházmegyénk püspöke, Marton Zsolt által celebrált szentmisék, valamint a szent három nap és húsvét szertartása is online követhető a Váci Egyházmegye honlapján és YouTube-csatornáján.
    • A nagyhét személyes és családi imádságaihoz a bejegyzés alján letölthető formában is elérhetővé tesszük  a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa 790/2020. számon, április 2-án jóváhagyott liturgikus segédletét.
    • Az online miseközvetítések alkalmával visszatérő, fontos ima a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által is ajánlott lelki áldozás imája:
      Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
      Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.
      Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni,
      jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!
      Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled.
      Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.

    Nagyhét az Egyházközségben

    • A szentsír körüli virrasztást saját otthonainkban, de mégis közösségben igyekszünk megélni.
    • A nagyhét során folyamatosan várható egyházközségi vonatkozású lelki tartalmak feltöltése a honlapra.
    • Terveink szerint a vasárnapi, 10:00-kor kezdődő ünnepi szentmisét templomunkból közvetítjük.
  • 2020. március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

     

     Istennél semmi sem lehetetlen./Lk 1,34; 1,38/

     

    Urunk születésének hírüladása, másként Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe (latinul: Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) egyik legrégibb egyházi ünnepünk, főünnep, melyet “méltó és igazságos” szentmisével, zsolozsmával, ünnepi imádságokkal megtartani.

    „A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” (…) „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni.” /Lk 1,26-32/

    Urunk születése hírüladásának ünnepét  692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat (másként trulloszi zsinat) helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat. Jellegzetesen ferences-népies hagyomány, hogy aki e napon ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. A magyar vallásos néphagyományban az oltás, szemzés napja, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.

    Az Adoremus XIX. évfolyamának 3. számában az ünnep kapcsán többek között az alábbiakat olvashatjuk: az evangeliszmosz (örömhírvétel) vagy enanthropiszisz (megtestesülés) ünneplésének első nyomai a V. századból valók. Ravennában a karácsonyt megelőző vasárnap tartottak megemlékezést az angyali üdvözletről. Az ünnep decemberi ünneplése sokáig fennmaradt mozarab és az ambrozián liturgiában. Rómában a keleti származású I. Szergiosz honosította meg, annuntiatio Domini néven. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, ahogy karácsony ünnepén is, a Hitvallás „megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett” szavaira térdet hajtunk. Az ünnep által kidomborított misztériumok: a megtestesülés, a szűzi foganás (Iz 7,14), az Istenszülő Szűz anyasága és az angyali üdvözlet.

    „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” /Lk 1,38/

    XIV. Benedek ünnepi elmélkedésében kifejtette, hogy „Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött. (…) Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével.”

    A kialakult veszélyhelyzetben sokan aggódnak, sőt kétségbe esnek. A járványügyi előírások betartásának fontossága mellett azonban egyre többen felismerik, hogy bíznunk kell örök üdvösségünkben. Imádkozzunk és könyörögjünk bocsánatért. A jelen napok különös hangsúlyt helyeznek Mária kérdésére és az arkangyal válaszára: „Hogyan válik ez valóra” – „Istennél semmi sem lehetetlen.”

     

    2020. március 22-én, délben az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa felhívással fordult a különféle felekezetekhez tartozó összes keresztényhez, hogy március 25-én, szerdán délben mindenki együtt imádkozzon. Csatlakozva Ferenc pápa felhívásához, március 25-én délben a Szentatya szándéka szerint kibővítik a már korábban meghirdetett déli imádságot, amit a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága, a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztősége, valamint Böjte Csaba, Csókay András és Szikora Róbert, a világesemény hírnökei kezdeményezésére március 17-e óta naponta megtartanak.

    Biztatunk mindenkit, hogy az ünnepet akár szentmise hallgatással, akár a fentebb említett vagy más közösségi imába történő bekapcsolódással, akár egyénileg ünnepelje meg.