December 25-én Isten Fiának, Jézus Krisztusnak földi születését ünnepeljük. Ez az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak egy az emberek közül, hanem Isten Fia, a Megváltó, a Világ Világossága. Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megvalósulhasson az Úr szándéka.

A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűneitől. Az üdvtörténetben születéséről tanúskodnak az Ószövetség prófétáinak jövendölései, az úgynevezett messiási jövendölések. Ezek közül az egyik legismertebb Izajás próféta jövendölése a Gyermekről (Iz 7,14), amit Szent Máté evangélista a gyermekségtörténet elbeszélésekor belesző a történetbe, amikor ezt írja: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják  hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,22-23).

Jézus Krisztus születése az üdvösségtörténet központi eseménye. Ő a Fiú, a Logosz, az Ige, akire az ószövetségi nép ősidők óta várt. Jézus az idő kezdete előtt születő Fiú, ahogy a Hiszekegyben megvalljuk: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett”.

Karácsony éjszakáján ez a kisgyermek, az Istengyermek születik meg Szűz Máriától Betlehemben. Jézus születése hármas születés: az öröktől való, a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés. A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének kalendáriumi napját. Az első századokban az egyház vízkereszt ünnepén ünnepelte a Karácsonyt, ahogy a keleti egyházakban sokáig megmaradt ez szokás. Nyugaton I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az időpont kiválasztása nagy valószínűség szerint azért esett erre a napra, a téli napforduló közelébe, mert a római birodalomban ez a nap volt a Sol invictus, a legyőzhetetlen nap ünnepe. Így Jézus születésének ünnepe szimbolikusan Isten Fiának, a világ Világosságának születésnapjává vált.

A Megváltó születését sokáig csak a templomokban ünnepelték, ilyen a mai napig az egyetlen éjjel bemutatott katolikus szertartás: a hagyományos éjféli szentmise Karácsony szent napján. Az  évszázadok során különböző szokások kapcsolódtak még az ünnephez, mint a betlehem készítés, a karácsonyfa-állítás, a pásztorjáték, regölés és még sorolhatnánk a szép hagyományokat.

Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, egy grecciói templomban. A betlehemi jászol segít megértenünk Karácsony titkát, mert a Fiú alázatáról és irgalmas jóságáról beszél, aki „noha gazdag volt, szegénnyé lett” (2Kor 8,9) értünk. Szegénysége gazdaggá teszi azt, aki befogadja.

A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Először a XVI. században a német evangélikusok állítottak karácsonyfát otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki,
hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, amely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.

December 25-e, Karácsony napja a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.

Az idei évben különleges lesz a Karácsony a világjárvány miatt, a családok szűk körben tudnak csak ünnepelni, de talán így méginkább a lényegre tudunk majd figyelni, a nagy összejövetelek helyett békés nyugodt várakozással engedjük, hogy a Kisded Jézus megszülethessen bennünk. Karácsony lényege, hogy Isten emberré lett, azaz belépett a mi világunkba. Azért jött közénk, hogy választ adjon az élet értelme után kutató emberiség nagy kérdéseire, hogy megmutassa mindenkinek, az egyetlen valóban járható út az, ha őt követjük, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6), és szeressük úgy Istent és embertársainkat, ahogyan Ő szeret bennünket.

Minden kedves olvasónknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk!

Budapest, 2020. december 22.

MKPK Sajtószolgálat