Lelki adoptálás – tanúságtétel III.
Országszerte március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kezdik el a lelki adoptálást, ami így december 25-ig, Karácsonyig tart. Az imádkozók vállalják, hogy kilenc hónapon keresztül mondanak egy adott imádságot egy tized rózsafüzérrel együtt, egy veszélyben lévő magzatért. A hirdetések és megosztások után már többen megkerestek minket – nem csak az egyházközségből –, hogy csatlakoznak ehhez az imaszolgálathoz. Hála érte Istennek!
Alább egy újabb tanúságtétel olvasható az életvédelemmel kapcsolatban, ezúttal Dósa Dóri osztja meg velünk tapasztalatait. Ajánljuk szeretettel!
Régóta érdekel az életvédelem, de soha nem tudtam mit is tehetnék igazán a veszélyben lévő magzatokért. Aztán Emitől hallottam a lelki adoptálásról. 2020 nyarán a kisebb testvér táborban beszélt az élményeiről és az ő tanúságtétele bennem is megmozgatott valamit, bár ennek ellenére még sokáig nem mertem elköteleződni kilenc hónapra. Később Dóri is mesélt erről a szolgálatról, és akkor már tudtam, hogy én is szeretném elkezdeni. Végül újévi fogadalomként kezdtem bele 2021 januárjában. Azt hiszem, akkor még nem tudtam mire is vállalkozom igazán.
Eleinte nagyon lelkesen imádkoztam minden egyes nap a rózsafüzért, azonban ahogy telt az idő, egyre többször éltem meg teherként, sokszor nehezen tudtam magam rávenni az imára. Végül mindig ugyanazokkal a mondatokkal találtam szemben magam: ha én ilyen könnyen lemondok erről a magzatról, akkor mit várhatok az édesanyjától? Ha én abbahagyom, és nem imádkozom érte, akkor vajon ki fog? Vajon lesz valaki, akinek fontos lesz az ő élete? Ezekben a pillanatokban újra és újra megerősítést és bátorítást kaptam a folytatásra, hogy ezt nem lehet csak úgy abbahagyni, ez nem csak egy „újévi fogadalom”, amit vagy betartok, vagy sem. Itt egy gyermekről van szó, akinek mindennél jobban szüksége van az imáimra. Miután ezt felismertem, sokkal nagyobb elszántsággal kezdtem bele az imákba. Nemcsak a rózsafüzér imádkozása, de a személyes imaéletem minősége is megváltozott, mélyebbé és fontosabbá vált.
A kilenc hónap lezárása pedig nem is történhetett volna méltóbb módon. Ugyanis pont a lélekben adoptált gyermek születésnapján, 2021. október 9-én tartották Vácon az Életvédő szakmai napot, amin én is részt vehettem. Az ott hallottak még inkább megerősítettek abban, hogy nem volt hiába ez a kilenc hónap, és hogy mekkora szüksége is van a veszélyeztetett gyermekeknek és családjaiknak az imára.
Azóta már a második gyermekért imádkozom a rózsafüzért minden egyes nap. Hiszem, hogy az imának ereje van, hiszem, hogy minden gyermeknek joga van megszületnie. És hiszem, hogy ezzel az imaszolgálattal sokat tudunk tenni a veszélyben lévő magzatokért.
Dósa Dóri