Lelkitükör

Lelki tükör 7 főbűn alapján

A hét főbűnről Szent János így ír: “Min­den, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága, az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.” (1 Jn 2, 16) Tanqerey, az asz­ketika mestere szerint a hét főbűn a kö­vetkezőképpen viszonyul a hármas kívánsághoz: “A büszkeségből származik a kevélység, az irigység, a harag, a test kívánságából a torkosság, a bujaság és a restség, a szemek kívánságából pedig a fösvénység. A hét főbűn nem is bűn, hanem bűnre való hajlandóság. Mégis bűnnek nevezik, mert bűnre visz. Főbűnöknek pedig azért nevezik, mert sereg más bűnnek forrásai.

 

Az 1. főbűn: A KEVÉLYSÉG

 

A kevélység a jogos önbecsülés eltévelyedése. Az ember elfelejti, hogy Isten minden jó forrása, és magának tulajdonítja jó tulajdonságait, vagy kizárólag a maga javára, a maga dicsőségére cselekszik.

Elismerem, hogy összes természetes és természetfölötti jó tulajdonságaimmal Isten ajándékozott meg engem? Tet­szelgek jó tulajdonságaimban?

 Magamnak tulajdonítom erényeimet? Nagyítom jó tulajdonságaimat? Szemet hunyok gyarlóságaim fölött? Magam elé helyezek igazságtalanul másokat? Bírá­lok másokat? Zúgolódok? Kívánom, hajszolom mások dicséretét? Felebarátom javát Isten dicsőségére vagy a magam haszna miatt keresem? A jámborságban önmagamat keresem? Panaszkodom Istenre és az imában a vi­gasztalást keresem?

 

KEVÉLYSÉGBŐL FAKADÓ HIBÁK

  1. Az elbizakodottság

Az elbizakodottság rendetlen vágy és remény, hogy erőnkön felül nagy dolgokat művelünk.

Azt hiszem, hogy meg fogom oldani a legnagyobb kérdéseket? Ítéleteimet, véleményemet mindig okosnak tartom? Tudok kételkedni?

Azt hiszem, hogy elég okos vagyok ön­ magam vezetéséhez? Oktalanul kite­szem magam a bűn alkalmainak, mert úgy gondolom, hogy nem vagyok visszaeső?

  1. A nagyravágyás

A nagyravágyás a megtiszteltetés, a méltóság, mások becsülésének rendet­ len szeretete és keresése.

Nagyvonalúságról, apostoli buzgóságról, jellemem erejéről álmodom, vagy az alázatosság útját járom? Keresem a meg nem érdemelt megtiszteltetéseket? Magam miatt keresem őket vagy lsten dicsőségére? Önmagukért szeretem a tisztségeket, vagy mert bennük embertársaimat szolgálhatom? Alávaló vagyok? Megalkuvó? Gyáva? Másokra kényszerítem a magam meggyőződé­sét? Keresem a jó állásokat?

  1. A hiúság

A hiúság mások becsülésének rendet­ len vágya. Amikor az ember túlzottan becsüli magát, azt kívánja, hogy mások is szeressék.

Elvárom, hogy jó tulajdonságaimért engem dicsérjenek, vagy a tiszteletet Istenre hárítom? Dicsekvő vagyok? Szeretek beszélni mindarról, ami rám elő­nyös fényt vet, vagy, mások nagyrabe­csülését kívánom? Úgy terelem a beszélgetés fonalát, hogy kitűnjenek erényeim, abban a reményben, hogy hall­gatóim menteni fogják hibáimat? Alakoskodóan az erény színeit öltöm magamra, hogy gondosan leplezzem vele hibáimat?

  1. Egyéb hibák

Kitartóan kérem a kísértésben lsten ke­gyelmét? Elveszítem a kedvem, ha mégis elbukom? Van kellő bátorságom hibáimat megvallani a szentgyónásban? Engedek, ha nem nekem van igazam? Bántó a társaságom? Vitáim széthúzást idéznek elő? Keserű, sértő, igazságtalan szavakat használok, hogy má­sokat megalázzak? Csak bírálom, de nem teljesítem elöljáróim kérését?

 

A 2. főbűn: AZ IRIGYSÉG

 

Az irigység hajlandóság a mások javán való elszomorodásra, ha azt úgy fogjuk fel, mint saját fölényünk csorbulását. Együtt jár vele a vágy, hogy hiányozzék felebarátunkból az a jó, amely vélemé­nyünk szerint, vagy a valóságban ár­nyékba helyez minket. Meg vagyok győ­ződve felsőbbrendűségemről?

Elszomorodom, ha másnak jobban megy? Rosszul esik nekem, ha mást di­ csérnek? Igyekszem leszállítani más dicséretének értékét? Túlságosan szeretem a magam javát? Félek attól, hogy más elragadja?

Gyűlölöm azt, akire irigy és féltékeny vagyok? Rosszat beszélek róla, rágalmazom, befeketítem őt? Rosszat kívá­nok neki? Botrányt okozó a viselkedé­sem? Hajszolom a munkát? Nem riadok vissza a tisztességtelen mesterkedésektől sem?

 

A 3. főbűn: A HARAG

 

A harag lehet szenvedély és érzelem. Mint szenvedély, az erőszakos visszahatás vágya, amelyet valamely szenve­dés, fizikai vagy erkölcsi ellenhatás vált ki. Mint érzelem, erős vágy, hogy valamely támadót megbüntessünk.

Csak annak a megbüntetését óhajtom, aki megérdemli? Annyira, amennyire megérdemli? Csak addig terjed a haragom, ameddig a sértés terjed? Kívá­nom, más baját? Türelmetlen vagyok, és a legkisebb ellenkezés, sikertelen­ség is kihoz a sodromból? Gyűlölet kísé­ri a haragomat? Ingerülten, mértéken felül bosszankodom? Erőszakos vagyok? Kívánom ellenfelem, felebarátom betegségét, halálát? Áruló vagyok? Felbujtó vagyok? Méregkeverő vagyok?

 

A 4. főbűn: A TORKOSSÁG

 

A torkosság az evés, ivás rendetlen sze­retete.

Idő előtt van szükségem az ételre, italra? A megszabott időn kívül van szüksé­gem rá? Betegesen keresem az ínyencségeket? Túlzó gonddal készítem az ételeket? Többet eszem, iszom, mint amennyit egészségem megkíván? Mohón, falánkul eszem, állat módjára tömöm magamba az ételt? Társaságban csak evésemre figyelek vagy a beszélgetésünkre?

 

Az 5. főbűn: A BUJASÁG

 

A bujaság az a rendetlen hajlam, amely a nemi élvezetet a házasságon kívül ke­resi.

Szándékosan, önmagukért keresem az élvezeteket? Kedvelem a léha társasá­got? Rendszeresen járok léha társaság­ba? Olvasok, terjesztek pornográf újsá­got, könyvet? Másokat is bűnre csábí­tok? Zsarnoki megszokással elfojtok magamban minden törekvést a tökéle­tességre, csakhogy megtarthassam örömeimet? Minden áron élvezni aka­rom ezeket az örömöket?

 

A 6. főbűn: A RESTSÉG

 

A restség hajlamosság a tétlenségre vagy a cselekvésben való hanyagságra. Az akarat gyengesége, mely fél az erőfeszítéstől. A rest ki akar kerülni min­ den fáradságot, mindent, ami megza­varhatná pihenését.

Hanyag vagyok, aki csak ímmel-ámmal végzi a munkáját? Nem törődöm azzal, hogy valamit rosszul csinálok? Közönyös vagyok? Naplopó vagyok? A mun­kát a végletekig halogatom? Irtózom a fáradságtól? Különböző ürügyek alatt lanyhán végzem jámborsági gyakorlataimat? Elhanyagolom a lelkem üdvös­ségéhez szükséges vallási kötelezettségeket? Elhanyagolom állapotbeli köte­lességeimet?

 

A 7. főbűn: A FÖSVÉNYSÉG

 

A fösvénység a földi javak rendetlen szeretete. A rendetlenség megmutatkozhat a javak megszerzésének szándékában, felhasználásának módjában.

Önmagáért keresem a vagyont? A vagyon a végső célom? A vagyont azért keresem, hogy élvezetet, tiszteltséget szerezzek vele? Túlságosan töröm magam a vagyon után? Minden eszközt felhasználok a megszerzésére? Adakozom eleget jótékony célokra? Csak gyűjtögetem, nézegetem, simogatom a pénzt? Millióim által hatalomra akarok szert tenni, hogy másokon uralkodhassam? Mindenféle élvezeteket vásárolok a pénzemen? Környezetem utánzója vagyok?

 

 

A SZENTGYÓNÁS MÓDJA

 

  1. A Szentlélek segítségét kérjük:

Szentlélek Úristen, add kegyelmedet, hogy bűneimet felismerjem, szívből megbánjam és őszintén meggyónjam.

  1. Lelkiismeretvizsgálat.
  2. A tökéletes bánat felindítása.
  3. Belépve a gyóntatószékbe köszö­nünk, letérdelünk, keresztet vetünk és megvalljuk bűneinket. A pap előtte hívja a Szentlelket, és szentírási részt ol­vashat.

Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelki atyám, hogy utoljára gyóntam … , és azóta ezeket a bűnöket követtem el.

 Elmondjuk az utolsó gyónás óta elkövetett bűnöket, és feltesszük kérdésein­ket, ha vannak. Végül mondjuk:

Más bűnömre nem emlékszem.

Ezután meghallgatjuk a lelkiatya szava­it, válaszolunk kérdéseire, fogadjuk az elégtételt és elmondjuk a bánatimát:

Teljes szívemből bánom, hogy bűneim­mel a Jóistent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, kerülöm a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat, kérek üdvös elégté­telt és feloldozást.

 

A pap feloldozó szavai:

Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét, és én feloldozlak bűneidtől az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.

A gyóntató feloldozó szavaira keresztet vetünk és ráfeleljük: Ámen.

A pap szavai: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!

Válaszoljuk: Mert örökké szeret minket.

A pap szavai: Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével!

Válaszoljuk: Istennek legyen hála!

  1. Ezután, köszönünk és távozunk, elimádkozzuk, elvégezzük az elégtételt.

 

 

GYÓNÁS UTÁNI HÁLAADÓ IMA

 

Mennyei Atyám, hálát adok, mert ismét megtapasztalhattam jóságodat, irgal­madat. Bocsáss meg, mert nem szeret­ telek eléggé, hanem gondolataim, szenvedélyeim bálványainak áldoztam. Bocsáss meg, mert olykor érzéketlen, sőt rosszindulatú vagyok embertársaimmal. Köszönöm, hogy nem hagytál el akkor sem, amikor a büszkeség és az öntetszelgés miatt csak magamat lát­tam. Rád bízom szívemet, gyógyítsd meg, Uram. Áldj meg, és védj a lelki lustaságtól, amely megfoszt a tápláléktól, kiüresít és szikkadttá tesz. Add, hogy segítségeddel éberen keressem az üdvös­ség útját, és hogy úgy szeresselek téged, ahogy egykor a bűnt szerettem. Ámen.

LELKITÜKÖR

 

Aligha akad a tökéletességre törekvőknek még egy olyan feladata, mint a gyónás, a bűnbocsánat szentségének vétele, amely oly sok fejtörést, és talán néha még szorongást is okoz nekünk.

Miért gyónjak? Mikor gyónjak? Milyen gyakran gyónjak? Miért van az, hogy a gyónás ilyen világos útmutatás ellenére is sok problémát okoz nekünk?

Először is azért, mert mélységesen szégyelljük bűneinket. Ezen csak nagy elszántsággal segíthetünk. Az elszántság akaratunk eredménye, de akaratunkat segíthetjük értelmünkkel, okosságunkkal. Először mindig azt mondjuk el, amit leginkább szégyellünk, aztán a többit. Van, akinek azért nehéz gyónnia, mert nem tud elvonatkoztatni a gyónta­tó pap személyétől.

Gyakran elveszi a “kedvünket” a gyónástól az a tény, hogy alkalomról alkalomra, évről évre ugyanazokat a bűnö­ket gyónjuk meg. Nem elég komoly az elhatározásunk, hogy kerüljük a bűnre vezető alkalmakat, vagy nem bízunk eléggé Isten irgalmában. Mindenkép­pen tudni akarjuk előre, pontosan, hogyan történik majd az, hogy egy kísér­tésben ellene mondunk a Sátánnak, s talán nem is hiszünk igazán abban, hogy képesek vagyunk rá. Ennek ellen­szere a ráhagyatkozás, az Istenbe vetett bizalom: a mi dolgunk csak akarni, a hogyan nem ránk tartozik. Ne okoskodjunk, ne halogassunk, azzal csak ártunk magunknak. Rajta, menjünk gyónni!

A jó gyónás alapfeltétele a jó előkészü­let, ami alapos önvizsgálatot jelent. Az önvizsgálatban segítenek minket a lelkitükrök, melyek segítségével részle­tes lelkiismeretvizsgálatot végzünk.

Ennek célja nemcsak hibáink számba­ vétele, hanem ösztönzés is, hogy az erényekben gyarapodjunk. Az alapos önvizsgálatnak van még egy harmadik haszna is. Ha átgondoljuk hogyan, mi­lyen körülmények között, mikor és hányszor követtük el ezt vagy azt a bűnt, megérthetjük a kísértés lélektanát, hogy könnyebben legyőzhessük azt.

A fenti lelkitükör abban tér el a ha­gyományostól, hogy a lelkiismeretvizs­gálat szempontjait nem a Tízparancso­lat, hanem a hét főbűn szerint tárgyalja.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .