Ökumenikus imahét a Krisztus-hívők egységéért 2022-ben

A keresztény egyházak évről-évre megszervezik az ökumenikus imahetet, jellemzően az új naptári év elején. Ez idén 2022. január 16-tól 23-ig tartott. Tavaly a járványhelyzet miatt minden felekezet a maga közösségi helyszínén (templom, imaház), a saját közösségében imádkozott a keresztények egységéért. Idén, hála Istennek, a régi módon találkozhattunk testvéreinkkel. Településünkön három napon imádkozhattunk együtt. Január 17-én a pünkösdiek, 18-án a baptisták, 19-én pedig a római katolikusok látták vendégül a többi felekezet tagjait. Az alkalmak közös imádsággal, énekléssel kezdődtek, ezt követően igehirdetést hallhattunk, majd a jelenlévők imádkozhattak saját szavaikkal, zárásként pedig közösen énekeltünk.

Sajátos helyzetünkből fakadóan, ezúttal nem pap képviselte egyházközségünket, hanem Szabó László plébániavezető, és Gábriel Zoltán akolitusok. Az imahét elején a többi felekezet együttérzését fejezte ki Köncse József atya halála, Szegedi László atya egészségi állapota kapcsán, ezt ezúton is köszönjük! Külön öröm volt, hogy a szerdai napon, amikor a plébánia nagytermében gyűltünk össze, Szegedi atya át tudott jönni köszönteni minket:

Szeretettel köszöntöm az ökumenikus gyülekezetet! Ha valami nehéz, annál nagyobb érték. Nem vagytok kevesebben, mint a korábbi években. Fokozott érdem a Mennyei Atya előtt, aki övéit együtt akarja látni az élő Jézus előtt, aki pásztora az egész gyülekezetnek.

Az imahét anyagát a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa állította össze, vázát a napkeleti bölcsek látogatásának története (Mt 2,1-12) adta, amelyből igehirdetőink egy-egy mondatot emeltek ki. Az alábbiakban ezeket szeretnénk összefoglalni.

Január 17-e, hétfő: A gondolatokat Gábriel Zolitól hallottuk.

„Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,2)

„…Imádjuk őt.” Jézus minden életének minden eseményét imádjuk. A Királyok Királyát dicsőítjük. Amikor közeledünk felé, nem irigykedve nézzük egymás ajándékait. Valószínűleg a napkeleti bölcsek sem úgy nézegették, hogy ki mennyi aranyat vagy mirhát visz. Hálával kell tekintenünk egymás ajándékaira.

„Láttuk az ő csillagát napkeleten…” Mindannyiunknak ad olyan jelet az Isten, amely Jézushoz vezet. Mindenki kap csillagot az élete folyamán, akár többet is. Mi, vagy ki az én csillagom? (Ekkor Zoli arra hívott meg minket, gondoljuk végig, keressünk az életünkben „csillagokat”. Ő is említett néhány példát az életéből.)

Rengeteg csillag lehet. Lehet ez egy igerész, egy esemény, egy természeti jelenség, egy személy stb. Végső soron JÉZUS A CSILLAG, aki Istenhez vezet! És Krisztus Teste, az Egyház is csillag.

A Jelenések könyve 3. fejezetében olvashatjuk az egyházaknak küldött leveleket, amelyekben az egyház vezetőit is csillagoknak nevezi a Szentlélek. De nem csak a vezetők lehetnek csillagok. Mi is lehetünk azok! Nem sztárok, hanem csillagok! Higgyük el, hogy lehetünk mások csillagai! Látható csillagok vagyunk, akik vezethetnek másokat Jézus felé!

A bölcsek részéről bátorság, hit, bizalom kellett. Telve voltak vággyal, lángolt a szívük! Heródes azonban nem tartott velük, pedig csatlakozhatott volna hozzájuk. A bölcsek döntöttek, ők kitartottak. Amikor odaértek, ÚJRA dönteniük kellett. Valószínűleg nem egy kisbabára számítottak, mégis, mikor meglátták, újra döntöttek, és leborulva imádták a kisdedet, a Királyok Királyát. Amikor már ott állok én is Jézus előtt, újra döntenem kell, hogy imádni akarom Őt. Az Istenről alkotott elképzelésünket nagyon sok minden befolyásolja, pl. szüleink, egyházi személyek, hiányaink, sérüléseink. Jó ezeket felismerni, és szabad utunk van a Szentlélekben! Dönthetünk úgy, hogy nem vagyunk rabjai ezeknek a tényezőknek.

Adjunk hálát a csillagainkért! És ne feledjük:

1. Meg kell látnunk a csillagot;
2. Követnünk kell a csillagot;
3. El kell jutnunk Istenhez;
4. Végül döntenünk kell, hogy imádjuk Őt.

Január 18-a, kedd: A gondolatokat Cartoletti Norbert pünkösdi lelkésztől hallottuk.

„Amikor Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el és vele egész Jeruzsálemet.”
(Mt 2,3)

Heródes őrjöng, háborog. A körülményeket tekintve sokat változott a világ, a lényeg azonban ugyanaz. Jézus kétezer évvel ezelőtt ezt mondta: „Ne aggodalmaskodjatok.” (vö. Mt 6,25-34) Ez a probléma még mára sem oldódott meg, mindig megtaláljuk az aggodalomra okot adó dolgokat. Elég megnéznünk egy híradót… Túl sok információ jut el hozzánk, és mi is meg tudunk háborodni úgy, mint Heródes. Zaklatott a világ, mindenhová sietünk. Ha kicsit elcsendesednénk és körülnéznénk, rájönnénk, hogy a madarakat Ki eteti, a mezők liliomait Ki öltözteti. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

Nem sokat változott a világ kétezer év alatt. Ha valaki ma meghallja Jézus nevét, nem háborodik meg úgy, mint Heródes? Kellemetlen emlegetni Jézus nevét már a nyugati civilizációban is.

Vajon miért kellett a bölcseknek betérniük Heródeshez? Az én válaszom az, hogy talán neki is hallania kellett az örömhírt. Isten elküldi egyszülött Fiát, és Ő elkezd motoszkálni a szívünkben. Az, hogy itt ülünk, azt jelenti, hogy valami lépést tettünk már, de még nem értünk célba. És mi sem vagyunk feltétlenül különbek Heródesnél. Nagyon nehéz oda eljutni, hogy „Uram, legyen meg a Te akaratod”. Belső harc, felháborodás alakulhat ki bennem, ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném.

Tegyük fel magunknak a kérdést: Amikor hallom az Igét, mit vált ki belőlem?

Imádkozzunk azért, hogy be tudjuk és be tudják mások is fogadni az Igét. Amen.

Január 19-e, szerda: A gondolatokat Kelédi Márton baptista lelkésztől hallottuk.

„Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” (Mt 2,6)

„Hol kell születnie?” Isten a történelemben Betlehemet jelölte ki, de a mi életünkben is meg kell születnie: bennünk. Így tud hozzánk közel kerülni. Így olyan közelségben tapasztalhatjuk meg Jézust, ahogy a kortárs betlehemiek azt nem tudták megtapasztalni.

„Meg kell születnie.” Meg kell születnie a Megváltónak. A „kell” szó használata egy gyerek szájából – akinek mindig az adott pillanat az élete – ez sokkal hitelesebben hangzik. Őszinte. A világ ugyanígy sóvárogta Jézus megszületését. Kell, hogy bennünk megszülessen, így tudunk – ahogy Jézus mondta Nikodémusnak – újjáformálódni.

Jeruzsálem nagy, Betlehem kicsi. Az ember kicsi, mint Betlehem. Ahogy Jézus még a kicsi Betlehemből is kiszorult, úgy belőlünk is kiszorulhat. Az ember mindig a nagyhoz akar hasonulni, de sokszor csak a kicsivel tud. A nagy Jeruzsálem Jézus, és mi hozzá akarunk hasonulni.

A Betlehem szó jelentése magyarul „kenyerek háza”. Gondoljunk az ószövetségi Rut történetére, amikor elfogyott Betlehemben a kenyér. A városban, aminek „kenyerek háza” a neve, elfogyott a kenyér! Ezután pedig gondoljuk az Eucharisztiára/Úrvacsorára! Ebben a városban születik meg az Élő Kenyér. Ezután már nincs többé olyan, hogy elfogy a kenyér, hiszen Jézus megszületett. Ha bennünk is megszületik, akkor mindig lesz kenyerünk.

Az idei ökumenikus imahét programját közel-keleti testvéreink állították össze. Az ő életük ez: „Kicsik vagyunk, szenvedünk, és nincs hiányunk semmiben.” Ez igaz Jézus születésére is. Kicsi, szenved, és nincs hiánya semmiben. De nemcsak a Közel-Keleten nehéz megélni a kereszténységet, hiszen itt Európában is kisebbségben vagyunk mi, hitvalló keresztények. Lehet, előbb-utóbb eljön az ideje, hogy mi is átvegyük ezt a szemléletet, és azonosuljunk közel-keleti testvéreinkkel, különösen a második gondolattal: „nincs hiányunk semmiben”.

Ha a császár parancsa elég volt ahhoz, hogy megmozgassa az ismert világot (népszámlálás), akkor mennyivel inkább kellene, hogy elég legyen Isten parancsa: „Térjetek meg!” Haza kell térnünk Betlehembe, a születés városába. Egész földi életünknek arról kell szólnia, hogy úton vagyunk hazafelé.

A próféta azt mondja Betlehemről, hogy „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. (..) A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. (Mik 5,1;3) Jézus pedig azt mondja: „Én vagyok a Jó Pásztor.” (Jn 10,11)

Hol kell tehát megszületnie a Messiásnak? Bennünk kell megszületnie.

Zárásként néhány gondolat Szabó Lászlótól, melyek a pünkösdi imaházban hangzottak el:

Jézus megváltó szeretete EGYETEMES. A Mennyei Atya nem válogat, mindannyiunkra kiárasztja a fényét. A városunknak mindegyik keresztény közösség ajándék. Isten növelje egymás iránti testvériségünket, egységünket! Amen.

Szeretettel ajánljuk a testvérek figyelmébe a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának honlapját: www.meot.hu.